Prológus

Fogalmam sincs, hogy mikor kezdődött. Fogalmam sincs, hogy mikor lesz vége. Egyáltalán vége lesz-e bármikor is. Csak azt tudom, hogy vannak napok, amikor meg kell tennem valamit. Nem tudom, miért. Nem mondták meg. De én megteszem. Azt mondták, hogy ez a dolgom. Meg kell csinálnom, amit kérnek tőlem. Vagyis inkább parancsolják. Leginkább az egyikük.

Szeretném tudni, hogy miért vagyok itt, és hogyan kerültem egyáltalán ide. De az utolsó emlékem csak egy fehér szövetanyag, amit az arcomba nyomnak és egy tűszúrás a nyakamban. Úgy hétévesen. Attól a naptól fogva minden kiesett. Évtizedek, feltehetőleg. Mert legalább húsz elmúltam, de talán még több is. Viszont emlékszem, hogy volt valaki, akit nagyon szerettem. Valaki a gyerekkoromból. Elválaszthatatlanok voltunk. De azt se tudom, hogy ki lehetett ő.

Viszont nem csak én nem tudom, hogy ki vagy mi vagyok valójában. Egyikünk se tudja. Hét fiúval élem a mindennapjaimat, közülük az egyik adja az utasításokat. Kérdés nélkül elfogadjuk, és nem ellenkezünk. Bár egyszer megtettem. Egyszer ellenkeztem. Egy ököl landolt az arcomban és egy térd a gyomromban. Azóta nem ellenkezem. Mégis a másik hat miért nem védett meg a hetediktől? Az egyikük megpróbálta, de ő is a földön végezte mellettem. Csak egy hely van, ahol a másik védelmére kelünk. Ez pedig a terep.

De a szürke falak között magunk vagyunk. Ott nem véd meg minket semmi és senki. Ha egymás torkának esünk, akkor csak a képességünk az, ami oltalmat nyújthat a számunkra. A képesség, amit belénk tápláltak az évek során. A kiképzésünk. Ugyanazt kaptuk mind, de mindig van egy valaki, aki valamiben jobb a másiknál. Noha én azóta a nap óta inkább meghúzom magam, és csendben figyelem a társaimat.

Mégis kik vagyunk? Nevezz minket Bandának. Mások is így hívnak minket. Az én nevem? Hm. A leggyakrabban azt hallom, hogy Nő vagy Ribanc. Furcsa? Nekem is az. De az egyik srác nem szokott így szólítani. Ő mindig YiEunt suttog a fülembe. De azt is csak titokban, és csak akkor, ha ketten vagyunk. Gondolod, hogy ez lenne az igazi nevem? Tetszik. Akkor hívj te is YiEunnek. Kíváncsi vagy? Én is az vagyok. Szerintem ülj le ide mellém, és hallgassuk együtt ezt a történetet... talán én is megismerem végre a múltamat, és te is választ kaphatsz a kérdéseidre.