4. fejezet [16+]

YiEun szempárja újra és újra JaeBum hegeire tévedt, félve emelte fel jobb kezét, majd JaeBum arcára simította meleg és puha tenyerét. Gyengéden megcirógatta a fiú arcélét, egyetlen halk sóhaj szaladt ki remegő ajkai között. De nem csak YiEun szusszantott egy aprót, JaeBum felsértett száján is átszökött egy parányi lélegzetvétel. A lány a sóhajt követően ösztönösen vezette végig hüvelykujját a Bandavezér alsó ajkán. Homloka észrevétlenül a fiú homlokának dőlt finoman.

- Miért akartad? – suttogta alig néhány milliméterre a fiú telt párnáitól. – Miért akartál velem lenni? – pihegte.

- Csak – felelte, majd megszüntette ajkaik között a távolságot.

Lágyan simította össze párnáikat, és csókolta gyengéden YiEun száját. A lány meleg tenyerét JaeBum arcára simította, másik kezével is hasonlóképp cselekedett, és közelebb húzta magához. Szemhéjai elnehezültek az édes és gyengéd érintés következtében, testével is közelebb férkőzött a Bandavezér testéhez. Mellkasuk finoman összeért, halkan felsóhajtottak mindketten.

YiEun melegséget érzett a derekánál, parányit szusszantott, amikor tudatosult benne, hogy a Bandavezér tenyere simult a testére. Azonban a csókot nem szakította meg egyikük sem. JaeBum másik keze is YiEun derekára tévedt, majd egy sóhajjal később átkarolta a lány vékony testét. Közelebb húzta magához; mellkasuk és combjaik összesimultak, lassanként bátorodtak fel mindketten.

A Bandavezér jobb keze felsiklott YiEun nyakáig, majd a tarkóján pihentette kis ideig, aztán hosszú tincseibe fúrta az ujjait. Bal kezével egyre magabiztosabban ölelte magához a lányt, miközben a gyengéd csók fokozatosan változott egyre szenvedélyesebbé, végül YiEun kezei a fiú rozsdabarna hajába kúsztak. Gyengéden megszorította, ajkaira húzta a fiút, és egy pillanattal később már a hátán találta magát.

JaeBum óvatosan a lány fölé magasodott; jobb kezét továbbra is YiEun fürtjeiben pihentette, bal keze felfedező útra indult a testén. Eleinte csak jobb oldalán garázdálkodtak ujjai, aztán áttértek a lány hasfalára, minduntalan összerezzent a teste az ujjbegyek forró cirógatására, végül jobb combján állt meg a kényeztető mozdulatokkal. YiEun elengedte a Bandavezér tincseit, és a hátán vezette végig kissé reszkető karjait, olykor a fiú hátába mélyesztette a körmeit, és erősebben húzta magára.

- Várj egy picit, YiEun – súgta ajkai közé, ahogy megszakította a felhevült csókot.

- Mi a baj? – pihegte elcsukló hangon.

- Nem itt és nem így akarom.

- Mi?

- Tudom, ez pont rám vall, de akkor sem így akarom, hogy megtörténjen. Fontos vagy nekem, és szeretném, ha ezt te is éreznéd.

- Én azt hittem, hogy te is akarod – YiEun mélyen JaeBum szemébe nézett, a rátörő csalódottságtól szemében összegyűltek a könnyei.

- Itt most nem arról van szó, hogy akarom-e vagy sem – feljebb emelkedett a lány testéről, de YiEun a fekete matériára markolt, és nem engedte teljesen eltávolodni a Bandavezért.

- Azt ugye tudod, hogy kicsit elkéstél már az udvarlással meg az ismerkedéssel? Együtt élünk már egy ideje.

- Tudom. De te mindig azt látod belőlem, amit ezzel a munkával rám erőltettek. Nem akarom, hogy azt hidd, csak ilyen tudok lenni.

- Most, hogy mondod – YiEun szeméből eltűntek a sós cseppek, szájára lágy mosoly költözött. – Furcsa, hogy nem csak az öklödet tudod használni velem szemben.

- Ha kell, minden nap bocsánatot kérek érte. De mondtam már, hogy mi történt.

- Igen, mondtad. De tényleg fura, hogy tudsz ilyen is lenni – kuncogta.

- Nem mindenkivel vagyok ilyen – JaeBum is elmosolyodott, és visszahajolt YiEunhöz, orra súrolta a lányét.

- Akkor én biztosan kiváltságos vagyok – jobb kezét a Bandavezér hajába bújtatta, és játékosan tekergetni kezdte a tincseit.

- Nem is tudod, hogy mennyire az vagy – sóhajtotta ajkaik közé, a jobb combjára szorított.

- Mennyire?

- Nagyon.

- Mutasd meg, mennyire. Mutasd meg ezt az énedet. Csak nekem.

Ezzel megmarkolta JaeBum haját, és ajkaira rántotta. Vadul és követelőzően csókolta a telt ajkakat. Bal kezével a fiú pólóját markolta, jobb kezével a tincseket szorította, egyre jobban húzta magához vissza a Bandavezért. JaeBum a csókba sóhajtott, végül megadta magát YiEun akaratának és kényeztető ajkainak.

Bal karját a lány dereka és az ágy közé csúsztatta, a testére szorított; jobb kezével a lány vállában kapaszkodott meg. Feltérdelt az ágyon, és egyetlen magabiztos és gyors mozdulattal felhúzta, és azzal a lendülettel, pozíciót váltottak. YiEun került fölénybe. A csókba mosolyogtak mindketten.

A lányról a másodperc tört része alatt került le a póló, aztán a farmer cipzárja is engedelmeskedett a Bandavezér parancsának. De YiEun sem tétlenkedett túl sokáig. A fekete textil nem adta magát könnyen a lánynak, így reccsenéssel egybekötve került le JaeBum felsőtestéről, és a nadrág is fokozatosan csúszott le mindkettejükről, ahogy a forró csókcsatába feledkeztek. Érzékien harapdálták egymás ajkát, majd nyelveiket hívták játékba, és keltették életre ébredező érzékszerveiket. Halk sóhajok és apró nyöszörök hangjai verődtek vissza a falakról...

* * *

Mark értetlenül nézte Jackson döbbent arcát, aki továbbra is az ujjai között szorongatta a hideg borogatást. A másik tekintetében keresték a válaszokat a ki nem mondott kérdéseikre, de egyikük sem lelte a feleletet. YiEun tette mindkettejüket meglepte. Hosszú és némán pergő percek után Jackson unta meg először a tétlenséget.

- Nesze! - Mark ölébe dobta a nedves rongyot, és az ajtóhoz ment.

- Most meg hova a bánatba indulsz, hah? – kapott utána az idősebb fiú.

- Meg akarom tudni, mit értett az alatt, amit az előbb mondott!

- Szerintem tök egyértelmű volt! – morogta.

- És ezt te képes vagy végignézni?! – fordult vissza az ajtóból, de keze már a kilincsen pihent.

- Mégis mit kéne csinálnom? – felugrott az ágyról, kezeit ökölbe szorította. – Törjem rájuk az ajtót, és rángassam ki onnan? Vagy mit?

- Nem tudom! De hagyod, hogy ezt tegye vele?!

- Nem tudok mit csinálni, te barom, értsd már meg! Ismered YiEunt! Láttad, mire képes, ha a fejébe vesz valamit! Vagy te nem voltál ott, amikor a kölyök stukkerét a halántékához passzírozta? Nem láttad, hogy fejbe akarta lőni magát?!

- De! Láttam! – mordult rá a másikra.

- AKKOR?! – üvöltötte el magát Mark, majd igyekezett úrrá is lenni indulatain Jackson elégedetlen arcvonásait látva. – Mi a f@szt vársz tőlem, mit csináljak?! Hah?! Mit?!

- Nem tudom, cseszd meg! De eddig annyira védted tőle, most meg a karjaiba lököd?!

- Azt hiszed, nekem jó nézni, hogy azzal az állattal hempereg?

- Ha nem tetszik, akkor csinálj valamit!

- Nem fogok vadállatként rájuk rontani, hogy aztán örökre megutáljon! Most így is azt csinálja, és azért ment át, hogy engem bosszantson!

- Egyáltalán minek véded ezt a nőt annyira?! Van valami közöd hozzá?

- Megvan rá az okom, hogy védjem, világos?! Nagyon jó okom van rá!

- Mégis milyen jó ok lehet az, ha még arra is képes vagy, hogy péppé verj valakit?

- A legjobb ok rá!

- Talán kefélgeted? - morogta dühvel telve.

- S*ggfej vagy, tudod?! Egy kib@szott nagy s*ggfej!

- Lesz@rom! – lenyomta az idáig markolászott vaspántot, és feltépte az ajtót. – Ha lehűtötted magad, és lehet veled értelmesen is kommunikálni, akkor keress meg! De ne ma legyen! Elmentem!

- Várj már, te idióta! – Jackson után rohant, aki dúvadként pakolta a lábait egymás után, és másodpercek leforgása alatt termett a bejárati ajtó előtt. – Hallod?! Állj már meg, te nagyon hülye! – elkapta a bal felkarját, és visszarántotta.

- Vedd le rólam a kezed, és takarodj a p.csába! Nem vagyok kíváncsi az összevert fejedre, amit egy nőnek köszönhetsz!

- Befejezted végre, b@romarcú?! – megszorította a karját, és közelebb cibálta a testéhez.

- Te nevezed JB-t vadállatnak, amikor pontosan ugyanúgy viselkedsz? Ez igazán érdekes.

- Kussolj! Ha elmondom, hogy miért vagyok ilyen YiEunnel, abbahagyod ezt a f@szságot, amit csinálsz? Befejezed, és tudok veled emberi hangon is beszélni?

- Nem érdekelnek a magyarázkodásaid, f@szkalap! Engedd el a karomat, és takarodj a jó büdös p.csába, rólam meg szakadj le végre!

Jackson lerázta magáról Mark szorító karját, végignézett a nappaliban balga képpel álló társain, lerántotta a fogasról a kabátját, és távozott a puskaporos helyiségből. Mark kis ideig bámulta a falapot, ami kis híján betörte az orrát Jackson heves nyitásának köszönhetően, aztán ő is végigvezette szikrázó tekintetét Bandatársain, és bármiféle indok nélkül Jackson után sietett.

- Ezekbe meg mi ütött? – szólalt meg döbbenetéből észhez térve YuGyeom.

- Szerelmesek – vigyorgott BamBam, és hátba vágta a mellette álló fiatalabbat.

- Barom vagy, tudod?

- Miért? Mondd azt, hogy te nem egy házastársi vitát láttál!

- Csak azt láttam, hogy üvöltenek egymással, mint a sakálok.

- Épp úgy, ahogy a házasok szoktak veszekedni – elégedetten összefonta karjait a mellkasa előtt.

- Fogd be. Ahelyett, hogy baromságokat hordasz össze, inkább segíts a tervezésben!

- Mit kell abban segíteni?

- YuGyeom arra akar célozni, hogy törődj a saját dolgoddal! – morogta YoungJae, és ezzel a mondattal távozott is a konyhából.

Csak egy ajtócsapódás tudatta a többiekkel, hogy egy ideig nem hajlandó előjönni a szobájából, így JinYoung is követte Társa példáját, és ő is visszavonulót fújt, hogy még több információt szedjen össze az új Célpontról. BamBam fújtatott egy nagyot, és levágódott a kanapéra, aztán a távirányítóra szorított. YuGyeom várt néhány másodpercet, majd az asztalhoz kuporodott, és egy másik fegyvert kezdett tisztogatni.

BamBam üveges tekintettel bámulta a világító dobozt, és folytonosan váltogatta a csatornákat, de sohasem időzött fél percnél tovább egynél. Legalább ötször pörgette végig a teljes csatornatárat, amikor YuGyeommal együtt halk és önfeledt kuncogásra lett figyelmes. Elsőre lehalkította a világító dobozt, aztán kikapcsolta, biztos legyen benne, hogy nem csak a füle cseng.

De nem képzelődött. A kuncogás a Bandavezér szobája felől érkezett, az ajtórésen át szűrődött ki hozzájuk. YuGyeom letette a pisztolyt, a székkel félfordulatot vett, és BamBamre pillantott.

- Jól hallom, amit jól hallok? – szólalt meg suttogva.

- Nevetnek? – kérdezett vissza BamBam.

- Te nem úgy hallod?

- De. Gondolod, hogy~?

- Nem gondolok semmit. A kuncogásból elég egyértelmű, nem? – elmosolyodott.

- Ezért Mark ki fogja herélni a górét, a nőt meg tuti, hogy szobafogságra ítéli élete végéig.

- Ne kombinálj már, te!

- Te nem furcsállod, hogy ennyire védi ezt a nőt?

- Ha Mark nem lenne, akkor már nem biztos, hogy lélegezne a nő. Ebbe még nem gondoltál bele? Ha nem védi meg, akkor lehet, hogy már kiverte volna a fogait.

- Azért ennyire nem állat!

- De akkor is érdekes ez az egész! Mintha többet érezne a nő iránt, mint mi.

- Na, most már hagyd abba az eszmefuttatásaidat, mert engem kergetsz vele az őrületbe!

Ebben a pillanatban nyílt ki a Bandavezér szobájának ajtaja, és lépte át a küszöböt egy szívdobbanással később JaeBum. YiEun bal kezét szorítva. A lány a háta mögé bújt, és igyekezett leplezni mosolyát és egyben zavarát is. Egyszerre léptek kijjebb a nappaliba, de JaeBum egy másodpercre sem akarta elengedi YiEun kezét.

A konyháig araszoltak egymás kezét fogva, a Bandavezér megállt a hűtőszekrénynél, és kotorászni kezdett benne, YiEun pedig a mellette lévő konyhaszekrényből vett elő egy serpenyőt. A munkapultra került némi zöldség és egy doboz tojás, valamint egy kevés fűszer is.

YiEun mosolyogva állt neki harapnivalót készíteni, és közben a kettejüket figyelő Társakra pillantgatott. Azonban a lágy görbület, ami ajkain ücsörgött egy ideje, hirtelen lefagyott, amikor meghallotta a bejárati ajtó súrlódását, és Mark izzó tekintetébe ütközött mosolygós szempárja. Nem akart újabb bonyodalmat a két fiú között, így mindent letett a kezéből, és megragadta Mark csuklóját. A lány szobájáig vonultak, majd fordult is a kulcs a zárban, ahogy becsukta azt maguk mögött.