3. fejezet

Mark határozottan megragadta a Bandavezér pólóját a mellkasánál fogva, és visszarántotta maga elé. Az orruk hegye összeért, JaeBum jobb keze pedig ökölbe szorult a következő másodpercben. A Banda többi tagja jéggé fagyott a kialakult feszültségtől, YiEun még mindig Mark hátán támaszkodott a tenyereivel, ujjai már-már görcsösen szorították a fekete matériát.

Az idősebb fiú elkapta szigorú tekintetét a Bandavezérről, hogy annak ökölbe szorult kézfejére pillantson, végül Mark ujjai is ütésre álltak, hogy bármelyik pillanatban képes legyen védekezni és ellenszegülni. A némasággal és feszültséggel teli percek lassan peregtek a szürke falakon belül, szinte megfagyott az idő, amíg a két kakaskodó YiEunről vitatkozott. De a lány nem bírta tovább az idegtépő másodperceket, amik számára úgy tűnt, csak vánszorognak.

Erőt vett magán, elengedte Mark pólóját, és kilépett a háta mögül. De a fiú abban a másodpercben húzta is vissza maga mögé szabadon lógó kezével, hogy biztonságban tudja.

- Kérlek, ne csináljátok ezt! – szólalt meg, ahogy homloka újfent Mark lapockái közé simult.

- Ebből most inkább maradj ki! – reagált elsőként a lány Védelmezője, miközben még közelebb préselte magához őt.

- Nem akarom, hogy bárki is megsérüljön miattam! – könnyes hangok törtek fel YiEunből, ismét kilépett a védelmi zónából, hogy a két fiú közé férkőzhessen.

- Itt csak egy valaki fog megsérülni! – morogta válaszul a Bandavezér, de a további gondolatai hirtelen tovaszálltak elméjéből.

YiEun kifejtette a gyűrött anyagot Mark ujjai közül, és JaeBum hevesen lüktető mellkasára csúsztatta a másik tenyerét. Erőszakosan megpróbálta távolabb tolni a két fiút egymástól, miközben a lány már egész testében remegett az idegességtől. De egyik Bandatag sem akart engedelmeskedni YiEun könyörgő mozdulatainak.

Míg Mark hirtelen a lány jobb felkarjára fogott, addig JaeBum a bal csuklóját kapta el, és tökéletes szinkronban szorítottak rá a vékony végtagokra. YiEun felszisszent mindkét markolás pillanatában, teste a váratlan elkapásoktól összerezzent. Elsőként az idősebb kezdte maga felé húzni a lányt, de JaeBum erővel tartotta vissza, és még egyszer rámarkolt YiEun csuklójára. A lány kissé eltorzult arccal állt a két civakodó között, kezdte fájlalni a csuklóját és a felkarját egyaránt.

- Azt mondtam, hogy a nő velem jön! – mordult fel erőteljesebb hangon a Vezér, újra megszorította YiEun csuklóját, hogy nyomatékosítsa szavait.

- Én meg azt, hogy YiEun itt marad! – rántott egyet YiEun felkarján, aki halkan felnyüsszentett az újabb fájdalomtól.

- Ha tovább ropogtatjátok, akkor a végén eltöritek! – adott hangot gondolatainak a látványt egyre nehezebben viselő Jackson.

- Te most kussolsz! – parancsolt Jacksonra a Bandavezér, majd újfent Markra szegezte villogó tekintetét. – Engedd el, vagy úgy éljek, nem kelsz fel többet a padlóról, mert a sz@rt is kiverem belőled, és a saját mocskos véredben fogsz vergődni, míg megdöglesz!

- Nehogy te legyél az, aki kiköpi majd a fogait és a padlón köt ki!

Egyszerre lökték félre YiEunt. Rémülten csuklott össze, de mielőtt még a földre esett volna, JinYoung kapta el a derekánál fogva őt, és húzta egyetlen lendülettel hátrébb, amikor a Bandavezér végül bevitte az első ütést Mark gyomorszájába, aki annak hatására kissé megrogyott.

De az idősebb fiú nem várt sokáig az ellentámadással, válaszul állkapocscsonton ütötte JaeBumot, majd bal könyökével mellkason vágta. A Bandavezér szegycsontjához kapott, aztán ismét ő csapott le, ezúttal Mark orrát sikerült eltalálnia egy pontosan érkezett felütéssel, a fiú nyaka a találat pillanatában hátra hanyatlott.

YiEun hangos és könyörgő sikoltásaitól visszhangzottak a falak; minden erejével azon volt, hogy kiszabadítsa magát JinYoung magabiztos szorításából. YoungJae felugrott az asztaltól, hogy Megfigyelő társa segítségére siessen, és együtt fogják vissza a szabadulni akaró lányt, míg a többi Bandatag a verekedők köré gyűlt, de egyikük se merte megtenni az első lépést, hogy közbeavatkozzon. Ugyan Jacksonnak többször szorult ökölbe mindkét keze, és rezzent össze a teste, valahányszor Mark egy-egy ütéssel gazdagodott, idegességében mégsem mozdult.

A végső pillanatban a legidősebb fiú került fölénybe. Torkon ragadta a Bandavezért, majd két gyomorszájba rúgás után a padlóra teperte őt, és folytonosan öklözte az arcát, hiába folyt megroppantott orrcsontjából a vér, és szemhéja is felhasadt egy korábbi ütéstől. A maradék három fiú végül egyszerre rontott a verekedőkre; míg Jackson Markot próbálta lerángatni JaeBumról, addig YuGyeom a Bandavezért igyekezett visszatartani, BamBam pedig kettőjük között állt meg. Mindkét kezében fegyvert tartva, amivel egyenesen a két fél szempárja közé célzott.

- A K*RV@ ÉLETBE, FEJEZZÉTEK BE VÉGRE! – kiáltotta el magát BamBam, miközben mindkét pisztolyt kibiztosította. – ÁLLJATOK LE! ELÉG!

- VEDD LE RÓLAM A KEZED! HALLOD?! – üvöltötte JaeBum, ahogy szökni akart YuGyeom szorításából.

- HAGYJÁL! ENGEDJ! KINYÍROM! MEGÖLÖM! ELINTÉZEM VÉGLEG EZT A ROHADÉKOT! – ordította magából kifordulva Mark, miközben Jackson a bal karját háta mögé szegezte, bal kezével pedig az idősebb tincseibe markolt, hogy fékezze őt.

- ELÉG!!! – sikított fel végül YiEun is. – HAGYJÁTOK ABBA! A ROHADT ÉLETBE, ELÉG LEGYEN! ELÉG!! NEM HALLJÁTOK?!?!?! ELÉG! ELÉG! – visította eszét vesztve, és könnyes hangon.

A másodperc tört része alatt YiEun mindkét kezével megragadta JinYoung fogva tartó alkarját, egyetlen mozdulattal szorított rajta, majd kitekerte a fiú karját, végül ő is magabiztosan gyomron térdelte a fiút. YoungJae szeme hirtelen bekönnyezett, ahogy a lány tenyerének alsó részével orrcsonton találta, ezzel feltartóztatva a másik Megfigyelőt.

BamBamhez rohant, gyors mozdulatokkal fegyvertelenné tette a ledöbbent Mesterlövészt, majd a jobb kezében lévő, kibiztosított maroklövetűt homlokának szegezte, a másikkal pedig a többieket tartotta vissza, mielőtt még vele tehették volna ugyanezt.

- YIEUN, NE! – kiáltott fel Mark YiEun remegő kezét látva, mutató ujja a homlokához szorított pisztoly ravaszán pihent.

- AKKOR HAGYJÁTOK ABBA! – sikította.

- Ne csináld hallod! Ne legyél bolond! – két kezét felemelve próbált közelíteni a lányhoz BamBam. – Add szépen ide a fegyvereket!

- OTT MARADSZ! – ordította válaszul. – NE GYERE KÖZELEBB, KÜLÖNBEN KILOCCSANTOM AZ AGYAM! – Erősebben szorított a fegyverre, hogy tudatosítsa a fiúban komoly szándékait. - SZ@ROK A MEGBÍZÁSRA, CSINÁLJATOK, AMIT AKARTOK, NEKEM ELÉG VOLT! NEM CSINÁLOM TOVÁBB! INKÁBB A GOLYÓ, MINT EZ A SZ@RSÁG!

- Oké! Jól van. Nem megyek közelebb! – megállt három lépésnyire tőle. - Csak nyugodj meg! Jó? Csak nyugodj meg!

- Azoknak a vadbarmoknak mondd ezt, akik egymás torkának estek! – megremegett a lány hangja, de még mindig a fejéhez tartotta a maroklövetűt.

- Ők lehiggadtak. Már csak neked kell megnyugodnod.

- YiEun – kérlelte őt Mark, kissé csillapodottabb állapotban.

A lány Védelmezőjére nézett. Megremegett a kinyújtott karja, ahogy végignézett a fiú véres és összevert arcán, könnyei még jobban hullani kezdtek, majd a Bandavezérre siklott a tekintete, aki szintén véres arccal lihegett YuGyeom fogása alatt. Nagyot nyelt.

Elsőként a bal kezében lévő pisztolyt adta oda BamBamnek, azonban a fejéhez tartott maroklövetűt még nem engedte le. Ijedten és kétségbeesetten nézte a Társait, habár mutató ujját nem vette el a ravaszról.

- Tedd le a pisztolyt, YiEun – a lány szeme kidülledt JaeBum kérését hallva. – Nem fogom bántani, tedd le szépen azt a fegyvert, YiEun.

- Mi van? Már nem vagyok rib@nc?! – kérdezte zokogva. – Hah? Most már ki tudod mondani a nevemet? Már nem vagyok rib@nc? – ismételte.

- Sajnálom, hogy annak neveztelek bármikor is.

- Sokra megyek a sajnálatoddal! Nem változtat a tetteiden és a viselkedéseden!

- YiEun – szólalt meg újfent a legidősebb Bandatag. – Kérlek. Elengedhetsz – fordult Jacksonhoz. – Lehiggadtam.

- Biztos?

- Igen.

Jackson elengedte Mark haját, majd hátrafogott karját is szabaddá tette. A legidősebb fiú kézfejével letörölte kicsit az arcán végigcsurgó vörös folyadékot, ami időközben kissé rádermedt a bőrére, és lüktető orrnyergét nyomkodva lépdelt közelebb a lányhoz. YiEun szorongó teste, és eltökélt szándéka minden Bandatagot ledöbbentett.

- YiEun – sóhajtott fel Mark, amikor megállt közvetlenül előtte.

- Hogy’ nézel ki? – motyogta elcsukló hangon.

A fiú ezt az alkalmat használta ki, hogy végképp fegyvertelenné tegye YiEunt. Finoman megfogta YiEun jobb csuklóját, kihúzta az ujjai közül a pisztolyt, és hátra nyújtotta BamBamnek azt, miközben a nyakára vezette YiEun reszkető végtagját, majd átfonta a derekán a saját karját, és magához ölelte.

YiEun megkapaszkodott a fiú nyakában, újabb zokogásba kezdett. Mark határozottabban átkulcsolta a lány vékony derekát, még közelebb passzírozta magához őt, és hosszú mozdulatokkal végigsimított a hátán.

YuGyeom biccentett Mesterlövész társának, és ketten együtt elcipelték a vérző Bandavezért a szobájába, JinYoung és YoungJae pedig a kötszerekért sietett. Jackson mozdulatlanul állt, és csendben figyelte az ölelkezőket. Hosszú percek teltek el, majd elsőként YiEun lazított a szorításán, és kibújt Mark mellkasából. Tekintete találkozott a szoborként ácsorgó Jackson pillantásával, akaratlanul mosolyodott el az aggódó szempárt látva. Apró fejmozdulattal hívta magukhoz Jacksont, majd együtt kísérték át Markot a saját szobájába.

Befektették a fiút az ágyba, YiEun is a kötszerekért sietett, aztán érkezett is vissza néhány perc leforgása alatt. Szótlanul megtisztogatták a fiú arcát, akiről időközben lekerült a megnyújtott póló is. Az arca után a mellkasát ért lila foltokat igyekeztek borogatással enyhíteni. Felduzzadt szájsarkára is kapott néha egy kis jeges pakolást, végül Mark felült az ágyon. Két tenyere közé fogta orrnyergét, aztán egy újabb roppantást követően visszanyomta a helyére a sérült porcokat. A reccsenés pillanatában egyszerre szisszentek fel az ápolók.

- Köszönöm, de többet ne csinálj ilyet – mondta monoton hangon, miközben egy ragtapaszt simított Mark felhasadt szemöldökére.

- Márpedig fogok – közölte tényként.

- Meg tudom védeni magam.

- Nem érdekel. Akkor sem hagyom, hogy bármikor is hozzád érjen! – nézett a lányra bosszús tekintettel.

- Mi van, ha én akarom, hogy hozzám érjen majd egyszer? Hah? Akkor sem fogod hagyni? Akkor is majd össze akarod verni?

- Mivan? YiEun?! Te miről beszélsz? – a két fiú értetlenül pislogott egymásra, aztán YiEunre.

- Mi van, ha nekem jól esik az érintése? – nyelt egyet.

- YiEun?!

- Tessék – átnyújtotta a hideg borogatást Jacksonnak –, a többit te is be tudod fejezni.

Ezzel felkelt Mark ágya mellől, és magára hagyta a megilletődött Társait. Becsukta a háta mögött az ajtót, és a Bandavezér szobája felé vette a következő irányt. JinYoung a konyhában támasztotta a pultot, de még mielőtt kérdezhetett volna bármit is YiEun szándékaival kapcsolatban, az csak egy fejrázást intézett a fiúhoz. A két Mesterlövész a kanapén ült, és a korábban használt pisztolyokat szedték szét. A lány határozott léptei őket is megdöbbentették.

YiEun egy óvatos ajtókopogtatás után benyitott JaeBum szobájába, és azzal a lendülettel beljebb is merészkedett a helyiségben. Szótlanul sétált el az ágyig, és némán ült le a fiú lábaihoz.

- Mit keresel itt? – dünnyögte.

- Miért? – alig hallhatóan tette fel egyszavas kérdését.

- Mit miért?

- Miért csináltad?

- Micsodát? – leengedte szemeiről addig ott tartott karját, és feljebb emelte a fejét.

- Miért akartad, hogy veled menjek?

- Talán baj?

- Ne válaszolj kérdésre kérdéssel! Miért csináltad? Miért akartad, hogy veled menjek? Miért provokáltad Markot? Miért kellett ez az egész? – záporoztak YiEun kérdései.

- YiEun – halk sóhaj érkezett a Bandavezér felől, majd teljesen felült az ágyon, és közelebb helyezkedett a lányhoz. – Mert ezt akartam.

- Mit? – pislogott nagyokat.

- Veled lenni – suttogta halk válaszát, arcával közelebb hajolt YiEun arcához.

Az orruk lágyan egymáshoz ért, mélyen egymás szemébe néztek a félhomályban. YiEun szempárja újra és újra a hegekre tévedt; félve emelte fel jobb kezét, majd JaeBum arcára simította meleg és puha tenyerét. Gyengéden megcirógatta a fiú arcélét, egyetlen halk sóhaj szaladt ki remegő ajkai között. De nem csak YiEun szusszantott egy aprót, JaeBum felsértett száján is átszökött egy parányi lélegzetvétel.